Eseménynaptár

Sajtóban a Juniális rendezvényünk


Kedves Vadásztársak!

 

Végh Erzsébet tollából, az Alkotó Nők Magazinban megjelent egy nagyon színvonalas cikk, a Juniális Ünnepségünkről.

 

A teljes cikket ezen a linken tudjátok megnézni:

 

http://alkotonok.hu/vadaszjunialis-2018-lajosmizse/

 

Alább egy kis kivonat a cikkből:

 

VADÁSZJUNIÁLIS 2018 LAJOSMIZSE

Szerző Vég Erzsébet | 2018. jul. 14. | Férfiszakasz |  |     

 

Minden évben júniusban egy nap Az Aranyhomok Vadásztársaság vadászai számára az ünneplés, a kikapcsolódás ideje. Ők és családtagjaik a lajosmizsei vadászháznál töltenek pár órát (vagy akár az egész napot), hogy egymás társaságában múlassák az időt. Ilyenkor finomabbnál finomabb ételek és italok kerülnek az asztalokra, illetve nagyon jó programokkal várják az érdeklődőket.

Nem volt ez másként múlt szombaton sem, sőt egy különleges apropó tette igazán emlékezetessé az idei juniálist. A jelenlegi tagok – egy nagyon szép gondolat alapján – emléket akartak állítani az elhunyt vadásztársaknak. Az elhatározást tett követte és Bíró Tibor egy nagyon szép kopjafát faragott, amire felkerültek a halottak nevei. No, de tartsuk be az időrendi sorrendet!

 

Egy nagyon finom reggeli (és egy kellemes napindító pálinka) után 10 órakor felharsantak a vadászkürtök (az albertirsai Pipacs Vadászkürt Együttes jóvoltából), majd Vakulya Ottó, a vadásztársaság elnöke, és Dr. Szigethy Béla, a Bács-Kiskun megyei Vadászkamara sportvadász elnöke, köszöntötte az egybegyűlteket. Ezek után egy rövid szünetben volt egy kis időm mind a vadásztársaság, mind pedig a vadászkürt együttes elnökével néhány szót váltani. Megtudtam, hogy június 30-a nem csak a vadásztársakról, családtagjaikról szól, hanem azokról a társadalmi kapcsolatokról, akik megtisztelték a társaságot a jelenlétükkel. Ez talán egy kicsit olyan, mint a „csapatépítés”. Elnök úr elmondása szerint próbálják a kohéziót erősíteni. Én úgy látom, jó úton haladnak. Ráadásul egy régi, szép hagyományt is ápolnak e nevezetes nap megtartásával.

Magam is realizáltam, hogy legutóbbi látogatásom óta épült, szépült a környék. Vakulya Ottó elmondta, hogy a térkövezésen kívül a nagytermet festették ki, illetve annak bejárati ajtaját cserélték le. Elkészült továbbá egy szép, ízléses mosdó. A további tervekkel kapcsolatosan örömmel hallottam, hogy hamarosan elektromos kapu őrzi majd a területet, illetve pályázati pénzből új autót is szeretnének vásárolni a Társaság részére. További terv, hogy a szolgálati lakás hátsó részét is felújítsák és két újabb szobával bővítsék. De itt még nem állnak meg. Kemencét, nyársalót is terveznek – a tagok nagy örömére. Nyárra nem terveznek több programot, viszont önkéntes segítők vesznek majd részt a vadásztársaság munkájában.

 

Na persze, a vadgazdálkodás sem szorul perifériára: Fácán nevelés indult július 3-án. Kiderült az is, hogy munkaerőre is pályáznak, sőt két pályakezdőt fognak alkalmazni, és bérük egy részét az állam téríti majd. A terv az, hogy egy év alatt betanulnak és munkájukkal segítik a Vadásztársaságot.

Arra a kérdésemre, hogy milyen nehézségekbe ütközik, mosolyogva azt a választ adta, hogy nincs oka panaszra, mert nincsenek nehézségek. Lesznek hivatásos vadászok, vagyis az ő munkája is kevesebb lesz. Szerettem volna megtudni, hogy mivel jár az elnökségi poszt. Azt a választ kaptam, hogy sok lemondással. Megköszönve a beszélgetést, a továbbiakban a kürtösök elnökét, Csontos Csabát faggattam.

 

Mint kiderült, Csaba 20 évvel ezelőtt alapította meg az albertirsai székhelyű Pipacs Vadászkürt Együttest, ami 9 éve egyesületként működik. Csaba kihangsúlyozta, hogy ők vadászok, akik megtanultak kürtölni. Nem zenészek. Elmondta, hogy a vadászkürtölés ma vadászati rendezvényeken (vadásznap, vadászbál) való részvételt jelent. Egy vadászati rendezvénynek a kürtölés ad keretet. Anno a kürt hangja más fajta jelzést jelentett, amit mindenki ismert (ismernie kellett, hogy tudja, mit kell csinálni). Kürtöltek, ha indult a hajtás, ha jobbra húzódtak, vagy, ha véget ért a hajtás, stb. De ez ma már másképp működik.

Csillogó szemmel mesélte, hogy milyen fantasztikus hangulata van, amikor egy téli estén megszólalnak a kürtök, égnek a máglyák, miközben a vadak a terítéken fekszenek (szinte láttam magam előtt a képet). A terítékeken való részvétel=kürtölés nagyon fontos Csaba számára, hiszen ezzel adják meg a vadnak a végtisztességet. Minden vadnak megvan a saját szignálja, vagyis mást fújnak a fácánnak, mást a nyúlnak, a vaddisznónak stb.

Azt is megtudtam, hogy a kürtölés komoly áldozattal jár, heti egy próbát tartanak, főleg, ha versenyre készülnek. Nagyon komoly hagyománya van a vadászkürtölésnek, komoly nemzetközi megmérettetéseken vesznek részt a kürtösök. Legutóbbi Albertirsán rendeztek egy ilyen versenyt. Csaba elmesélte, hogy a nyár nyugalmasabb lesz, augusztus 20-án kürtölünk legközelebb, de ősztől újra teljes gőzzel vetik magukat az eseményekbe és a munkába.

Sok sikert kívánunk!